Két evezőcsapásra a békakirálytól, azaz kipróbáltuk a fehérvári csónakázótavat
A vidámparki korszakból talán a fehérváriak többségének (35+-tól felfelé mindenképpen) van emléke arról, hogyan keringett szüleivel egy kis csónakban az első és oszthatatlan fehérvári csónakázótavon. Az akkori Ifiház, majd újabban Szabadművelődés háza előtti állóvízről aztán kiszorultak a vízijárművek, átvették helyüket a korcsolyacipők és hokibotok, majd az utóbbi időkben a puszta medret és markológépeket nézegethettünk. Hogy aztán a tórekonstrukció végével egy újabb retrokorszak következzen, minek következtében – nomen est omen – ismét lehet csónakázni a tavon. A csónakázón.
Csinos, kövezett sétány, rendezett part, felnőttjátszótér, füvesítés, lombosítás, padosítás, padokon ücsörgő nagymamák és csókolózó szerelmesek, a szigetre költöztetett Haraszty-kút, ilyen kép fogadja az embert a tó körül manapság. A hattyúk eltűntek ugyan, de a kacsamama, hat kiskacsájával bájosan úszik fel, s alá, s biztosítja a területen a cukiságfaktort. Az étteremből kacagás hallik, a tavon pedig csónakok ringanak. Igazi polgári idill.
A csónakázás szolgáltatója helyre faházakat állított a játszópark felőli részen, gyakorlatilag itt a kikötő. A faházon felirat: 10-19 óra között minden nap vízre szállhatunk itt különböző járművekkel, a fiatalemberek segítenek mentőmellénnyel, némi eligazítással. Napos hétvégéken – főleg délelőtt és a délutáni szieszta utáni órákban - valószínűleg kellemetlen meglepetés, hogy akár 45-50 percet is kell várnunk a 4-5 személyes csónakra, hiszen egyre kedveltebb családi programról van szó. Hogy elejét vegyük a lógó gyerekorroknak és legörbülő gyerekszájaknak, vagy nyitásra, vagy ebédtájban menjünk, de 18 óra után már nem érdemes próbálkozni, akkor van ugyanis az utolsó hajókiadás.
A tumultust elkerülhetjük még úgy is, ha nem a klasszikus evezős csónakban gondolkodunk. Ez főleg két- maximum három személyes program esetén jó megoldás. Különösebb rutin nélkül ellavírozhatunk ugyanis egy ennyi főt simán befogadó túrakenuban is. Mentőmellényt mindenkire méret szerint adnak, így biztonságban vagyunk boruláskor is – az alján immár buja növényzettel bíró meder amúgy csalóka, hiába nyújtogatjuk lefelé az evezőt talajt keresve, nem fogunk találni, a tó közepén több méteres a mélység. A kenuban a gyakorlottabb oldalunkon evezve gyorsabban haladunk majd, mint a csónakosok, az irányváltásokat megjegyezni képes ember ül hátra kormányosnak. Az alap evezőmanőverek egyébként könnyen elsajátíthatóak, s pár perc múlva a kezünk rááll a fordulásokra.
Az egy órányi bérlés alatt kenuval kényelmes tempóban 3-4 teljes fordulóval barangolhatjuk be a tavat. Látnivaló egyelőre nem sok van, hacsak nem a parton ülő kíváncsiak. A főiskolai campus felőli híd alatt lebújva sem igen férünk el, így arra nem érdemes próbálkozni, a másik, ligetsori oldalon azonban magasabb a szigetre vivő híd, ez alatt kissé elfekve szépen átcsusszanhatunk a kikötő felé – s ez jó mulatság.
A szigetet és a Vörösmarty Általános Iskola felé eső parkokat megközelítve pedig foglalkozhatunk a flórával, s faunával. Itt a vízben hosszú békapete-láncok vonják magukra figyelmünket, meg persze a békák. A parthoz koccanva nem várt meglepetésben lesz részünk: a felriasztott kétéltűek (sajnos koronát egyik fején sem láttunk) akár a csónakunkba is beugorhatnak. De így sikoltásunkkal legalább az erre sétálóknak is szerzünk néhány szórakoztató másodpercet…
A város támogatásával a csónakázótavi túra ár-érték arányban kifejezetten olcsó. A többszemélyes csónakot nem személyenként bérelhetjük, hanem egységesen 500 forint, s ezért az árért akár 4-5 ember is csónakázhat egy órát. A túrakenut egy ezresért vittük el ketten egy órára, a bátrabbak kajakkal is próbálkozhatnak, ez az alkalmatosság 2000 forint egy órára a két főnek.
A tavi szélben egyszeri alkalommal haladva még valószínűleg nem fogunk csatornapatkányokká válni, de másnap a vállizmaink majd emlékeztetnek rá: jé, egészen jót mentünk a csónakázótavon!
