Az előkerült Manósapka
Megtalálták Fehérvár legelső barlangját
Közigazgatásilag ténylegesen Székesfehérvárhoz tartozó barlangról mindeddig nem tudtunk – február 17. óta viszont más a helyzet. A barlangkutató szakemberek 1994 óta foglalkoznak a Velencei-hegységgel, annak barlangtani és földtani értékeinek feltárásáért, megismeréséért, megismertetéséért és védelméért, továbbá a földtani értékmentés céljával. A legutóbbi kutatónapjuk is eredményes volt, majd jött a meglepetés…
Kép forrás: Tarsoly Péter/Facebook
A Velencei-hegység Magyarország barlangtanilag egyik legjobban ismert vulkanikus hegyvidéke. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Vulkánszpeleológiai Kollektívája 1994 óta foglalkozik a hegység kutatásával, és ebbe a munkába csatlakozott be 2012-ben az akkori Nyugat-magyarországi Egyetem Geoinformatikai Karán (ma Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Kar Geoinformatikai Intézet) alakult Jantsky Béla Barlangtérképészeti és Barlangvédelmi Szakkör. A munka eredményeképpen ma 48 barlangot ismerünk karbon időszaki gránitban, eocén kori kovásodott andezit-agglomerátumban és pleisztocén löszben – tudtuk meg dr. Tarsoly Pétertől, a honi barlangkutatás elismert szakemberétől, aki doktori dolgozatát is a Velencei-hegységben található gránit- és andezitbarlangokról írta és rendszeresen vezet túrákat az érdeklődőknek a megye barlangos területeire. Itt csatlakozott a szakkörhöz a középiskolás, ciszteres Németh Márton, aki Rudas Endrével, Szabó Róberttel és Heiter Györgygyel közösen talált rá a barlangra. Segítségükre volt ebben persze a technika is, hiszen a hegység több mint tízéves tanulmányozása során nem csak rengeteg előzetes dokumentáció és tudás áll ilyenkor a kutatónap résztvevőiek rendelkezésére, de egy ideje egy drónt is bevethetnek a kereséskor.
- Ennek köszönhetően tudatosan megyünk egyes területekre, így jártunk az Istvánmajortól délre fekvő Kovács-Berke elnevezésű területen is, ahol külön egységenként vizsgáltuk át a helyszínt, mindenki a magáét. Az erdészeti feltáró utak mellett a sziklakibukkanásokat figyeltük, így lett meg a barlang nyílása – mesélte a szombati eseményről Tarsoly Péter.
A megtalált hasadék egy „H” betű alakú kisebb barlang bejárata volt (a H egyik csücskén tudtak a kutatók bekúszni). Genotípusa szerint mállással képződött gyapjúzsákbarlangról van szó, kisebb méretét a vulkanikus kőzetanyag is magyarázza. Jelentőségét abban találjuk, hogy ilyen felszíni kőzetkibukkanásokban gránitot az országban csak ezen a környéken találunk. A kutatócsapat a helyszínen rögzítette a kataszteri adatokat, de nem volt egyértelmű,hogy Pátka vagy Fehérvár területére esik-e a barlang. A későbbi számítógépes adategyeztetés során derült ki, hogy a Királyok városa mondhatja magáénak közigazgatásilag a most megtalált képződményt.
A Manósapkát megtalálók: Rudas Endre (balról), Németh Marci (elöl), a drónnál Szabó Róbert, a háttérben Forró Zsolt és Takács Róbert.
A barlangokat leginkább a formájukról, alaki sajátosságaik alapján szokták elnevezni a kutatók – esetünkben a bejárat alakja volt olyan, mint egy csúcsos manósapka, így kapta az első fehérvári barlang ezt a nevet. Ahogyan a csapat előző, januári kutatónapján a pátkai részen felfedezett üreg a Méregfog-barlang nevet, a benne megtalált, egy kígyó méregfogára emlékeztető jégcsapról. A csapat évente mindegy 15 barlangot talál hazánk területén. Tavalyelőtt ritka kecsegtető eredményt könyvelhettek el: Badacsonytördemicen felfedezték Magyarország második legnagyobb bazaltbarlangját, melynek részletes feltárása még folyamatban van. A 21 méter mélységig érő, 60 méter hosszú, magas termek láncolatából álló geológiai ritkaságról a szakemberek korábban nem is feltételezték, hogy ott rejtőzhet a bazaltsziklákban…
A januári kutatónapon a barlangászok a csatlakozó balatonfőkajári polgármestert tartják, jobbról a második Tarsoly Péter.
