Mása, a könyvtári macska
Az a munkám, hogy járom az országot és író-olvasó találkozókat tartok, immár 25 éve. Mégis meglepetésként ért a Gárdonyi Géza Művelődési Ház Könyvtárának felkérése, hogy tartsak foglalkozást éjszaka: 11-től éjfélig, a Könyvtárak Éjszakáján. Arra készültem, hogy lesz néhány szemüveges kislány, és leesett az állam, amikor legalább ötven lelkes kamasszal találtam magam szemközt: Fenyvesi Lászlóné Zsuzsa csapatával. És persze Másával, a könyvtár gyönyörű, füstszürke cicájával.
- Vicky Myron: A könyvtár macskája című könyve adta az ötletet! Eljátszottunk a gondolattal: ha Amerikában egy cica képes volt hatással lenni egy egész kisváros életére, akkor talán nekünk, a városszéli kiskönyvtárnak is segíthet – meséli nevetve Zsuzsa. Iszkádi Erika intézményvezetővel közösen terveltük ki, hogy kell nekünk egy cica. Magyarországi közintézményben ez egyedülálló, nem tudunk hasonló példáról. Minden engedélyt beszereztünk, s elmentünk az Állatmenhelyre. A cicaházba lépve megláttuk Mását, és mindjárt beleszerettünk. Tudtuk: ő kell nekünk. Nagyon rossz állapotban, soványan, csapzott bundával találták az utcán, így került a menhelyre. Kezdetben félénk volt, de a sok szeretet meghozta az eredményét: ma már bátran beleül bárkinek az ölébe, hogy doromboljon, és megsimogassák. Perzsa keverék, gyönyörű a bundája. Szereti, ha fésülgetjük: a fésűjét azoktól kaptuk, akik annak idején megtalálták. Számításunk bevált: jelenléte megváltoztatta a könyvtár hangulatát.
Nagyon nagy hatással van a gyerekekre, – mondja Zsuzsa – nem kell figyelmeztetni őket, hogy csendben legyenek, mert ha valaki dübörögve bejön, maguktól szólnak rá: „Sss! Csak halkan, mert elszalad a Mása!” Igyekszünk magunkhoz szoktatni a környékbeli, gyakran hátrányos helyzetű gyerekeket, akik eddig legfeljebb csak a számítógép kedvéért jöttek be hozzánk. Velük találkoztál egyébként a Könyvtárak Éjszakáján is. Az ő érdekükben teszünk meg mindent, s jó szóval, tanáccsal, érdekes programokkal igyekszünk segíteni nekik, pótolni esetleg az otthoni körülmények miatti hiányt. Néhány közülük az életében nem vett még a kezébe önszántából könyvet, most viszont azt mondjuk nekik: „Olvassatok Másának, nagyon szereti!” és a gyerekek leülnek mellé, hogy kipróbálják. Mása figyel, odabújik hozzájuk és a gyerekek gyönyörű történeteket olvasnak neki. Szépen, hangsúlyosan, hogy a cica is értse. Külön öröm számomra, ha a kezükbe adott könyv aztán annyira megtetszik nekik, hogy ki is kölcsönzik a felolvasás után. Szeret a gyerekrészlegen a cicák és a mackók között pihenni, nyújtózkodni, de az ablakon túli világ is érdekli, ezért gyakran üldögél a párkányon. Az ajtóra külön cicabejárót is vágattunk: ha elege van a nyüzsgésből, vagy diszkrét dolgait szeretné intézni, akkor eltűnik a kis csapóajtón keresztül.
Hívtuk a közeli Szent Kristóf Ház gondozottjait is (ez a fogyatékkal élők nappali intézménye), hogy jöjjenek el hozzánk, nézzék meg a könyvtárunkat. Először alig mertek bejönni, de aztán Mása látványa érdeklődővé tette őket. Nagyon érdekes, hogy az a macska, aki minden zajtól megretten, tőlük – minden zajosságuk és széles gesztusaik ellenére – , nem fél. Lefekszenek középre a fiatalok, a párnákra, és közéjük bújik a macska. Rendszeres látogatóink, minden pénteken jönnek. A minap valamiért beugrottam a Szent Kristóf Házba, és láttam, hogy a fiatalok kezében könyvtári könyv volt, azokat olvasták. Azóta mindig mosolygok, ha eszembe jut.
Nagyon sokan iratkoznak be Mása miatt: ha eljön egy ovis csoport, utána a kicsik elmesélik otthon, hogy cicát láttak a könyvtárban, és visszajönnek más időpontban, már a szüleikkel együtt, hogy találkozzanak vele. Sőt azok, akik az Állatmenhelyre jártak miatta, most itt látogatják. És akkor még nem beszéltünk a környékbeli idősekről, akik bejönnek, hogy macskázzanak egy kicsit, visznek öt könyvet, és kicserélik az előző adagot. De látod, arról nem vagyok meggyőződve, hogy el is olvassák őket, vagy csak kell nekik a simogatás! – teszi hozzá nevetve Zsuzsa. Másából igazi legenda lett az elmúlt idők folyamán. Éppen ezért létrehoztuk a Macskatékát, egy macskás olvasói klubot, saját cicás olvasójeggyel. Beszereztünk sok olyan irodalmi művet, amiben macska szerepel, és a gyerekek élvezettel olvassák. Mása náluk már elérte a célját, ami nem volt más, mint az olvasóvá nevelés.
Hallgatom Zsuzsát, és arra gondolok, hogy az utazás, országjárás az életem. Annyi helyen jártam már, hogy idővel elmosódnak a települések, helyszínek és az emberek. Ha visszagondolok az útjaim során lezajló beszélgetésekre, akkor azoknak az emléke marad meg bennem a legélesebben, ahol megtapasztaltam a szeretet energiáját. Hiszen ez minden élet-utazás valódi célja. Fenyvesiné Zsuzsa mosolyára, Mása nyugodt személyiségére és a könyvtár-otthon hangulatára mindig emlékezni fogok. (Sohonyai Edit)
