Mi lesz veled, szoborpark?
A fehérvári Kortárs Szoborgyűjtemény még az 1960-as évek végén, egy, az akkoriban induló Köfémhez kapcsolódó művészeti esemény hatására jött létre, s állt a következő évtizedekben lényegében változatlan formában az Országzászló tér folytatásaként, arccal a Várkörútnak. Ám aki manapság arra jár, nem éppen szívderítő állapotban találja a 20. század végi magyar szobrászművészet ikonikus alkotásokat is tartalmazó panoptikumát. Sitt, szemét és méltatlan elhanyagoltság jellemzi napjainkban a területet. Megpróbáltuk kideríteni, miért – és azt is, lehet-e számítani változásra?
Schaár Erzsébetnek kettő, Vilt Tibornak három, Szőllőssy Enikőnek négy, Galántai Györgynek, Kodolányi Lászlónak, Halász Károlynak, Friedrich Ferencnek, Kiss Nagy Andrásnak, Móder Rezsőnek, Günter Pragernek és Ana Lupasnak egy-egy műve szerepel (elvileg) a Várkörútról és a Budapest Bank hátoldala felől belátható, de lényegében kerítéssel zárt kortárs szoborparkban. Aki arra sétált, évtizedekig változatlan állapotot talált, de legalább nyugtázhatta: ha nem is történik velük különösebb interakció, legalább megvannak a jól ismert sziluettű művek. Sajnos egy Vilt-darabot időközben elloptak a területről, viszont pozitív fejlemény volt, hogy a Múzeumok éjszakájához kapcsolódóan olykor megnyílt a szoborkert hátsó bejárata, s ilyenkor némi befényeléssel, érdekes programelemekkel ez a kis terület is a helyi kulturális társadalom részévé válhatott. A nagyközönség joggal számíthatott erre az idén is, az évről-évre sokakat megmozgató nyitott múzeumi rendezvényt az idén is megszervezik, az viszont a szoborpark jelenlegi állapotát tekintve biztosnak mondható, hogy komolyabb programot ide 2019-ben nem tudnak majd behozni.
Pedig a fehérvárit akár a dunaújvárosi kortárs köztéri szoborgyűjtemény egyfajta kistestvéreként is tekinthetnénk. A Szent István Király Múzeum honlapja szerint „A fehérvári szoborgyűjteménnyel több, az országban található párhuzamot állíthatunk. Az egyik legkézenfekvőbb a Dunaújvárosi Acélszobrász Alkotótelep szoborparkja, hiszen az lényegében a Köfém-es találkozó mintájára fejlődött ki. A gyár bevonása, az ipari lehetőségek ki- és felhasználása közel megegyezik, és ha folytatódott volna, nagy valószínűséggel a fehérvári is azt az ívet járhatta volna be, mint a dunaújvárosi.”
Tavaly nagyobb volumenű régészeti feltárásnak vetették alá a város egykori erődítésrendszere után kutató szakemberek a szóban forgó telket, a munka idejére az útban lévő darabokat értelemszerűen odébb helyezték, vagy elszállították a területről. Jelentős leletek kerültek elő a földből, például egy középkori eredetű fa cölöpsor Ám a 2018 júniusában befejeződött feltárást követően ezek nem kerültek vissza. Az intézmény igazgatói jogkörben eljáró igazgatóhelyettesétől, Pokrovenszki Krisztiántól érdeklődtem, ő az alábbi választ adta a Teleélettel portálnak:
- Az önkormányzat jóvoltából a terület közösség számára történő megnyitásához olyan térrendezés készül, amely bemutatja a régészeti feltárás eredményét. Az így kialakult park reményeink szerint oktatási célokra is alkalmas lesz. Természetesen a kortárs szobrok is helyet kapnának a területen. A tervezés során sok kérdést kell még tisztázni (pl.: épületmaradványok sorsa, a nyitott parkban a szobrok védelme, a múzeum homlokzatának felújítása, tablók elhelyezése), amelyek nélkül nem zárható le a tervezési folyamat. Optimális esetben év végére elkészülhet egy olyan koncepció és költségbecslés, amely alapján lehet dönteni a fejlesztésről. A szoborparkot addig lehetőségeinkhez mérten próbáljuk karbantartani, de a tervezési időszak alatt nincs értelme új talapzatokat készíttetni, a szobrok elhelyezését addig a zárt területen próbáljuk megoldani.
A 2019-es év tehát nem a szoborparké lesz, de a rá következő az lehet. Talán egy szemétszállítás addig is beleférne… A témára aktualitás esetén visszatérünk még.
