A Sóstó már kinyitott, elmeséljük, mit láttunk az első hétvégéken
Székesfehérvár talán legszebb természeti környezetét a Maroshegyen, a Sóstó védett területén találjuk meg, ezen a tavasszal ott éppen olyan hangos a vízimadaraktól a vízfelület, mint a 2021-esnél békéseb és nyugodtabb esztendőkben. Már az első nyitott hétvégék is jelentőérdeklődést hoztak, az egyelőre óvatosan melegedő tavaszban egyre többen sétálgatnak a tanösvényen.
A város zöld tüdeje egyelőre tényleg a nyugalom szigete, ahogy a területről az informálódásra létrehozott honlapon írják. A múlt hétvégén mi is kilátogattunk, hogy megnézzük, mennyien élnek a lehetőséggel, hogy az új szabályozás értelmében március 10-től szabadon – a vírushelyzet megkövetelte védelmi intézkedések betartásával – látogathatóak a hazai arborétumok és gyűjteményes kertek, tanösvények. Ez jó hír a székesfehérváriaknak, akiknek különösebben el sem kell távolodniuk a várostól, hogy nagy kiterjedésű természeti környezetben sétálhassanak, túrázhassanak. Múlt hévégén gyerekzsivajtól volt hangos a Zöld tanya közeli rét – amelyet a Sóstó rehabilitációját és megmentését elsőként javasló természetvédő-tűzoltóról, a 2008-ban elhunyt Gáspár Attiláról neveztek el - ahol a fák között hatalmas gumi pókháló nyújt lehetőséget egy kis szabad mászásra és sövényből font labirintusban is fogócskázhatnak a legkisebbek.
A természetvédelmi terület 218 hektárából 121 hektár országosan védett, de a többi rész is helyi oltalom alatt áll, ritka és különleges fajok otthona. Az itt dolgozó szakemberek a nyitásra befejezték az összes tórészlet és lagúna kitisztítását és gondozását. Mint arról a közösségi oldalon is hírt adtak, a költési időszak idilli környezetben kezdődhet, egyre több a hazatérő faj. A búbos vöcskök (Podiceps cristatus) már a learatott nádmaradványokból építik fészküket. A víz minősége szerencsére kifogástalan és a vízszint is optimális. A szakemberek úgy tervezték, néhány vízinövény kupac pár napig még száradni fog a parton, utána a komposztáló telepre kerül – ám ezt sajnos egy kéretlen látogató meghiúsította azzal, hogy a partra kitett halmokat egyszerűen felgyújtotta. Az esetből nagyobb baj is lehetett volna, például, ha a közeli, lábon álló nádba is belekapnak a lángok – de szerencsére ez nem következett be.
Úgy tűnik azonban, hogy nem csak az ilyen felelőtlenségre kell odafigyelni, hanem a folytonos szemetelésre is. A területről minden hétvégén több nagy zsáknyi hulladékot kell összeszedni, ezért nyomatékosan kérnek mindenkit, hogy csak a lábnyomát hagyja az erdőben, a szemetet vigyük magunkkal és a területen kívüli edényekbe tegyük! Az erdős részeken ugyanis nem igazán mutatnának jól a nagy méretű kukák, s ez nem is igazodna a szemléletformálásba – az lenne a legoptimálisabb, ha mindenki megtanulná és megszokná, hogy nem az erdőben rakja le a kiürült üdítős palackját, vagy a csokipapírt.
A tízhektárnyi költőszigetet igen nagy munka karban tartani, s nincs is sok emberük rá, ezért kiemelten fontos a prevenció. Múltkori ott jártunkkor szerencsére kifejezetten szabálykövető és természetszerető fehérváriakkal találkoztunk.
Ha a területen sétálunk, jópofa, egymásra rakásolt kis költőodúkat találunk majd, ezek nagyban segítik a Sóstó madarainak költését és búvóhelyül is szolgálnak. Hozzá kell tenni, hogy a Madárbarát Fehérvár programban a szakemberek újra kihelyeznek ilyen odúkat a városi közterületi parkokba is. Tavaly a Csónakázó-tó kis szigete volt az első ilyen helyszín, míg a Fecskebarát programot idén a Mura utcai társasházak környezetében fogják folytatni, 20 fészekkel. Üdvözlendő, hogy egyre több intézmény kéri fel a Sóstón dolgozókat, hogy segítsenek az általuk vásárolt madárodúk kihelyezésében.
Az idén még egy fontos programot terjesztenek majd markánsan: a beporzók munkáját elősegítendő, a kis rovarok életterének megőrzéséért a Sóstó szakemberei bogárhotelek kihelyezésével segítik a lakosságot. A napjainkra jellemző, mértéktelen mennyiségű vegyi anyag kijuttatása és a méhek életterének folyamatos csökkenése miatt kiemelten fontos elősegíteni ezeknek az élőlényeknek a fennmaradását. A külterületi természetközeli gyepek védelme mellett elengedhetetlen a városi méhlegelők és rovarhotelek létrehozása. Cél, hogy a városi méhlegelők számát Székesfehérváron is folyamatosan növelni tudják. Ezt a legtöbb helyen úgy lehet megtenni, hogy a nagyüzemi intenzív kaszálást leváltják természetközeli gyepgazdálkodásra – sajnálatos, hogy a kevés hazai próbálkozást sem karolja fel a lakosság, így nehezen és lassan halad e szemlélet elterjesztése. Rovarhoteleket egyébként bárki létrehozhat a magányosan élő megporzó rovarok számára. Minden rovar a saját utódait neveli fel, s mivel ezek a kis faházikók veszélyforrást nem jelentenek, így gyakorlatilag bárhová bátran kihelyezhetőek és jelentősen elősegítik a beporzók fennmaradását. Ezt a kezdeményezést a természetvédők Fehérváron fokozottan propagálják majd a közeljövőben, tehát érdemes lesz figyelni az ezzel kapcsolatos híreket. Folytatódik a Fecskebarát Fehérvár program is, amelyet szintén szakmai tanácsadással támogatnak a Sóstóról.
Képeket készítette: Teleélettel.hu
Képek és videók
