Hogy lesz a hagyományos fodrászatból trendi bisztró?
Tíz hónapja tájékoztató felirat került ki a Juhász Gyula utcai fodrászatra: sajnálattal közölték a kuncsaftokkal, hogy megszűnik az évtizedek óta kedvelt szolgáltató egység, a munkatársak a városban „szétszórva”, különböző helyeken folytatják a pályafutásukat. A legendás fodrászszövetkezetnek tulajdonképpen vége, az értékes belvárosi ingatlanra pedig közel egy évre lakat került. Egészen eddig a hétig…
Ahol nemrég még régi hajvasalók, waxok, szárítóbúrák uralták az impozáns helyiséget, ott most sült húsok illata száll a kis történelmi belvárosi utcácskában… A happy endet persze küzdelmes közelmúlt előzte meg, ahogy az általában lenni szokott. A Juhász-testvérek vezette, Juhász Gyula közi szövetkezeti fodrászat 2017 októberében végképp lehúzta a rolót. Rengetegen sajnálták: talán nincs is olyan fehérvári nő, aki, vagy akinek a valakije ne járt volna frizurát csináltatni, mosatni, berakatni, vágatni, festetni és persze társadalmi életet élni, beszélgetni a belvárosi szövetkezeti fodrászszalonba. A vendégek mindegyike úgy kötődött egyik-másik, évtizedekig itt dolgozó szakemberhez, mintha az a családtagja, barátnője lenne. A forgós székben, vagy a búra alatt üldögélve órák mentek el a mindennapi élet apróságainak, bánatainak, örömeinek kitárgyalásával, a gyerekek, majd az unokák fotóinak nézegetésével, az emlékezéssel. A belvárosi szalon (és „kistestvére”, a szintén az egykori szövetkezethez tartozó Prohászka úti) nem csak a hajdivat egy-kétszobányi fellegvára volt az 1930-as évektől az ezredforduló utánig, de információs bázis, pszichológiai rendelő és a társadalmi érintkezés agorája is. Míg készült a hölgyek frizurája, igazodott az urak barkója, meg lehetett tárgyalni a politika alakulásától a Pistike egyetemi felvételijéig nagyjából mindent.
A dolgozók még tartottak egy utolsó búcsúbulit, nosztalgiáztak az eltelt évtizedek történésein (a ktsz. 1967 nyarától 2005 év végéig létezett), az alapító Juhász-testvérekre (akikről egyébként nem nevezték el magát az utcácskát, az Juhász Gyula költő nevét viseli), s kicsit a szakma mára letűnt sajátosságain is, amelyeket felülírnak a mai, bevásárlóközpontokba települt, bejelentkezés nélküli gyorsfodrászatok. Utóbbiakra már vajmi kevéssé gondolhatunk majd néhány évtized múltán nosztalgiával - fodrásznak lenni az előző rendszerekben ugyanis sikk volt és szerencse: évente jó, ha két tanulót vehettek fel, hallatlan protekció kellett a bejutáshoz.
Az egész nyáron üresen álló hatalmas helyiséget végre ismét élet tölti meg, Krizsán Gábor séf vezetésével és Ruprecht László gasztronómiai tanácsadásával ugyanis kívülről igen trendinek látszó új egység nyitotta meg ajtaját: a használt tárgyakkal, érdekes dizájnnal berendezett üzlet – méretét meghazudtolva – a Sufni Bisztró nevet kapta. Odakint hangulatos terasz áll rendelkezésre, odabent pedig éppen a próbaüzem folyik, ez az első hétvégéje ugyanis a Sufninak, amely igazi magyaros bisztrónak hirdeti magát, helyi és regionális kistermelők alapanyagainak felhasználásával készült ételeket kínálva. A kirakatban feketére festett vágódeszkákon halászlevet, vízibivaly tatárt és más finomságokat hirdetnek – inni pedig deklaráltan magyar bort, pálinkát, szörpöt lehet. Ami az árakat illeti, nagyjából a környező utcák két másik étterméhez igazodnak a Sufniban is, így az elegáns helyi közösség és a hétvégén korzózó családok, szerelmespárok kedvelt helyévé válhat a közeljövőben. S ez a pici utcácska tényleg megtelhet végre élettel.
