A történelmi belváros egy elhanyagolt utcácskájában, mégis igen vidám milliőben működik a Hold Antikvárium. A város legnagyobb ilyen üzlete elképzelhetetlen lenne Gyurcsik László nélkül, aki évtizedeit tette a könyves szakmába, de a szívét is. Minden bizonnyal ennek köszönhető, hogy a Hold nem tipikus bolt: ide hol beszélgetni, találkozni jönnek az ismerősök, máskor csak úgy pogácsát hoz valaki, megint máskor órákig tartó böngészésbe merülnek a vásárlók, a folyton szóló zenére ringatózva.
Laci 1995 óta foglalkozik antikvár könyvek árusításával. Először a Távirda utcában, az egykori tűzoltólaktanya épületében levő picike, pár négyzetméteres boltban működtek, majd - immár önállóan - a Kossuth utcában nyitott antikváriumot 2003-ban. 2008-ban költözött a bolt a Vasvári Pál utcába, ahol a város legnagyobb antikváriumává „nőtte ki magát”. Közben az utca nem sokat változott körülötte, több épület is felújításra szorul, de Lacit nem befolyásolta a lepusztultság, némi festékkel, meg príma recycling ötletekkel egyszerűen vidámmá és hangulatossá varázsolta az antikvárium környékét. A leheletnyit montmartre-i fílinget árasztó üzletnek éppen régi, színes közepű kislemezekből van utcai karácsonyfája, retro kávéházi asztalon ücsöröghetünk odakint, ha éppen engedi az időjárás, belelapozhatunk, elidőzhetünk a kirakat elé kitett könyvhalmok felett. A Hold környékén máshogy jár az idő, picit lelassulunk és szívesen beszélgetünk – de ehhez kell két olyan ember is a pult mögött, mint Laci és állandó munkatársa, a mosolyogós és felkészült Kocsis Andrea.
Legutóbb egy igazán szívmelengető akcióval jelentkeztek a közösségi oldalukon: az üzletben az egyik kötetből aranyos levélke hullott ki, gyerekes kézírással: a 40-50- évvel ezelőtt Fehérváron kelt levelet a Télapónak címezték, Kiss László és Kiss Krisztina az aláírók. A gyerekek részletesen megfogalmazták a nagy szakállúnak a karácsonyi kívánságlistájukat: a korabeli gyermekvágyaknak megfelelően az egykori kisfiú Java-építőt, míg a kistestvére rózsaszín plüsscicát szeretett volna. A Hold Antikvárium Facebook-oldalára felkerült kedves kis levelet közel 500-an adták tovább, így sikerült megtalálni az egykori gyerekek leszármazottait, és a levél visszakerült az íróikhoz, akik ma már szintén szülők.
-Ezt a munkát nem lehet megunni, sőt: egyszerűen nem lehet végezni vele. Állandóan kell benne valamit csinálni, így az ember nem ér rá megunni – jelenti ki, nem csak ezekre az esetekre célozva Laci, s tényleg: míg beszélgetünk, sem áll meg, magyarázat közben eszi az ebédjét, issza a kávéját. Ma is sok a munka, érkeznek a vásárlók, szól a telefon.
A Vasvári Pál utcában 75 négyzetméteren mintegy ötvenezer kötet várakozik a boltban, a vásárlóközönség pedig igen sokrétű. Az olvasáskultúra leáldozását emlegetők talán szívesen veszik az információt, hogy mostanában igen sok fiatal jár antikvár könyvet vásárolni, de mikor ott jártam, az idősebb korosztály tagjai is nézelődtek a tömött polcok és az azokból képzett sorok között. Hetente többször is előfordul, hogy valaki a gyerekkora kedvenc mesekönyvét keresi, azt a kötetet, amelyből a szülei, nagyszülei olvastak fel neki és érthetően szép emlékek kötik hozzá. Gyurcsik Laciék ilyenkor természetesen igyekeznek beszerezni a vágyott könyvet, a legtöbbször sikerrel is járnak.
-Gyerekkoromban nekem is volt egy olyan könyvem, amit imádtam és felnőttként mindig is meg akartam szerezni, aztán egyszer behozta egy kedves olvasó, nyilván lecsaptam rá. Nem csak a polcra szántam, el is olvastam. Ez volt Tari János: Pettyes labda a világkupában című kis könyve. Tényleg nagyon szerettem ezt a könyvet!
Ha már említettük a bolt közösségi oldalát, nos, az ott olvasható posztokba egyébként is bele lehet feledkezni: a rengetek képeslap, amelyet Laciékhoz visznek eladásra, mind a régi Székesfehérvárt idézi. A 20. század elejétől a 70-80-as évekig követhető nyomon a város alakulása, a régi épületek eltűnése, a szocialista divat, vagy éppen helyi ünnepségek, események, vásárok. Ezekből napi szinten tesznek fel ízelítőt az oldalra, az oldal látogatói pedig emlékeznek, lájkolnak, kommentelnek.
Mondom, hogy egy üde színfolt a belvárosban.
Képek forrása: teleelettel.hu