Egy csésze kávé… Zemlényi Eszter magánénekesnővel
Korallszínű selyemruhában és fekete körömcipőben érkezik a kávézóba, korallszínű biciklin - hosszú, mézszőke haja messze úszik utána a levegőben. Vajon volt, aki nem fordult utána az utcán? Nem valószínű. Tejeskávét kér, odabent sötét van, kiültetem, odakint túl erős napsütés van, megint én változtatok, arrébb húzódunk. Nála semmi művészallűr (még ennyi nyafogástól sem), készséges, alkalmazkodó, nyílt. És egyfolytában mosolyog. Vajon van, aki nem fordul utána az utcán? Kizárt.
Zemlényi Eszter, ahogy nézem az életrajzát és az idei nyári programját, tíz éve egyfolytában elfoglalt. A fehérvári Hermann László Zeneiskola után, ahol László Szilviától és Kárpáti Ágnestől tanult, majdnem teológiát tanulni ment, családi mintára: szülei mindketten kiváló művelői hittanoktatásnak, édesanyja kántor, énekes, karnagy. Ám a lánya kíváncsiságból mégis elmegy felvételizni a zeneművészeti egyetem tanárképzőjébe, fel is veszik magánének tanár, ének-, és kamaraművész szakra. Utána mesterszakon oratórium -és daléneklést tanul, most pedig tanárként képzi tovább magát, hogy középfokon is taníthasson - tanárai között ott van Kertesi Ingrid, Dallos Erika, Kéry Tamás, Halmai Katalin. A tanulás ezen a pályán örökre szól, gyakorlás és fejlődés nélkül nincs magánénekesi karrier. Utóbbiról Eszter annyit mond, sokáig nem is forgott egyértelműen a fejében, hogy az imádott éneklés komoly karrierbe fordulhat. Nem ez volt a megfogalmazott cél, ahogy most sem belső kényszer. A legfőbb szakmai vágy és boldogság az éneklés maga, amit az első 18 évben bőven volt ideje magába szívni otthon. Ahogy mondani szokták, már az anyaméhben kezdődött… Édesanyja, Zemlényi Katica ugyanis azon a bizonyos vasárnapon még végig orgonálta a misét, aztán elindult a kórházba megszülni első csemetéjét. A később még két testvérrel bővült gyerekkorból máig kedves emléke Eszternek, hogy ott ücsörögnek, kúsznak-másznak a templomkarzaton, miközben az anyai láb mellettük az orgona pedáljait nyomja. A zene egyfolytában körülölelte őket: nem csak otthon és kórusokban énekeltek mindig, de természetesen a pályaválasztásukat is meghatározta.
- A húgom például eszméletlenül jó általános iskolai tanár lett, az öcsém pedig régóta dolgozik az Operaházban, nemrégiben lett ügyelő, jelenleg a Billy Elliot bemutatóján dolgoznak.
Eszter énekesi pályájának egyik meghatározója volt, mikor első alkalommal állt közönség elé háta mögött egy szimfonikus zenekarral. Az agilis lány a főiskolán számos kis kamaraformációt alakított,vagy volt részese, ahogy meséli, nagyjából fűhöz-fához odament, akit meglátott az aulában egy gitárral, vagy hegedűvel ücsörögni, hogy „szia, Eszter vagyok, nem zenélünk együtt?” De egy nagyzenekar, az teljesen más.
- Nagyon hálás vagyok az Alba Regia Szimfonikus Zenekarnak, akikkel megszerezhettem a rutint. Szeretettel, várakozással fogadtak, már az első közös munka alatt éreztem, befogadtak.
2003-2010 között több, mint 20 darabban énekelt a Vörösmarty Színházban. És ez máshol is így történt: Zemlényi Eszter kedves, mosolygós egyénisége sorra nyitja meg a pálya kapuit. Az ország számos pontján énekelte oratóriumok szoprán szólóját, állt közönség előtt a MÜPA-ban, a Zeneakadémián, de a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, vagy a Szegedi Szabadtéri Játékokon is. Ha valaha volt szerepálma, az a Szöktetés a szerájból Blondéja, s operaházi első szerepében éppen Blondeként debütálhatott! De ő volt Pamina, Mária Lujza és Gianetta is. Idén nyáron pedig még vár a Fischer Annie ösztöndíjasok koncertje (másodszor pályázva 2016-ban sikerült elnyernie), valamint három nyári szakmai kurzus után egy igazán izgalmasnak hangzó feladat: Gryllus Samu a capella, német nyelvű avantgard operájában, A két nő-ben is szerepet kapott. A kortárs zene mellett szíve csücske a barokk muzsika is, a tokaji Crescendo Nyári Akadémián két héten át énekel egy barokk stílusú darabban. Általában a kotta alapján dönt egy-egy felkérésről, elsősorban az számít, koloratúrszoprán hangfekvésének megfelelő-e a darab, inspiráló-e a feladat. Édesapja szavai szoktak ilyenkor eszébe jutni: „Amire nem aludhatok egyet, arra nemet kell mondani.”
Ha nyúlfarknyi szabadideje lenne mindemellett, valószínűleg virágkötészetet tanulna. Most nyáron azért mégiscsak van ilyen nyúlfarknyi szabadidő néha – a koloratúrszoprán ekkor felkerekedik a barátaival és a Margitszigetre megy, hogy nem is olyan titkolt fociszenvedélyének hódoljon. Az izlandiakkal vívott magyar meccs alatt éppen fellépése volt Hódmezővásárhelyen, s a zenekar tagjai adták tovább tételszünetben egymás között a mámorító eredményt. A világ- és Európa-versenyeket Eszter amúgy is mindig végigizgulja. Persze csak amúgy finoman, barackszín-nőiesen, koloratúrszopránosan. Mert bár nagyon szeretné, de teli torokból – hangkíméletből - mégsem ordíthatja, hogy „Hajrá, magyarok!!!”
