Egy csésze (majdnem virtuális) kávé… Boross Csilla operaénekesnővel
Hogy lehet „levadászni” a világ egyik ismert és sokat foglalkoztatott művészét? Kitartónak kell lenni, még akkor is, ha több évtizede ismerik egymást az újságíróval. Mert ha az operaénekes premierre készül, minden más másodlagos, csak a család férhet még bele az időbe. Tizenhat éves lánya éppen Németországba készül, és az anyai féltés akkor is működik, ha a gyerek lassan kész felnőtt lesz és egyre inkább biztos benne, hogy mi akar lenni. Például énekesnő, mint az anyukája.
(Fotó: Lakner Kinga)
Boross Csilla, az európai és nemzetközi operaszínpadok ünnepelt drámai szopránja e sorok írásakor éppen a július 9-i Nabucco premierre készül Rómában, ahol Caracalla fürdőiben állítottak hatalmas, impozáns színpadot az operaelőadásoknak. A Teatro dell Opera di Roma-ban a magyar szoprán Abigailt énekli Verdi művében, partnere a címszerepben Luca Salsi. Az egy hónapig futó római előadások szünetében Boross Csilla hazakészül, szülővárosába, hogy annak bazilikájában adjon koncertet, a 2016-os nyári Harmonia Albensis nyári templomi koncertsorozat harmadik alkalmán, július 14-én este, az Alba Regia Szimfonikus Zenekarral, neves fehérvári kórusokkal, Medveczky Ádám vezénylete mellett.
- Tudod, ennek a sorozatnak az a címe, hogy Egy csésze kávé… De nem vagyok biztos benne, hogy egy operaénekesnő szokott-e kávézni?
- Jaj, hát persze, hogy szoktam. Reggel, délben, este. Valahogy ébren kell maradnia az embernek, ha sok a munka.
- Ez most sajnos csak egy virtuális kávézás lesz, kissé egyoldalúan. Tegnap is hívtalak, akkor jöttél meg próbáról. Bocs, hogy felébresztettelek.
- Semmi gond, éppen bejött a takarítónő, mondtam is neki, hogy Cristina, az ég áldja, nekem ez az időpont a hajnalok hajnala, muszáj aludnom még… De megértő volt. Egyként mikor kerestél, pont akkor ért véget a generálpróba, hajnali egyig tartott…
- Fáradt vagy?
- Persze,hogy fáradt vagyok, bár ezt inkább az okozza, hogy a Caracalla-ban borzasztóan nehéz énekelni, legalább olyan párás a levegő, mint ilyenkor Amerikában.
- Hogy alakult eddig a nyarad?
- Voltam Marseillesben, onnan két napra gyakorlatilag hazaszöktem Budapestre, annyira hiányzott a gyerek… De szinte alig csomagoltam ki, máris irány Róma, kisebb-nagyobb megszakításokkal még augusztus 9-ig. Közben utazom majd Németországba egy workshopra. És amikor tehetem, jövök haza.
- Mit csináltok itthon a családdal?
- Ó, egyszerű dolgokat. Sétálunk a Margitszigeten például, beszélgetünk. De volt, hogy elvittem a lányomat három napra Pisa-ba. Vagy beülünk egy japán étterembe vacsorázni, bár ő ott is inkább pizzát rendelne. Próbálok neki mindent megmutatni a világból, hogy majd kiválaszthassa a neki megfelelő dolgokat.
- Mi az a legtávolabbi időpont, ami be van írva a naptáradba?
- Ez érdekes, mert most nem ez a jellemző a naptáramra, ugyanis januárban megváltam az eddigi ügynökeimtől, és egy ideje új ügynökség képvisel. 2017-et elvileg Magyarországon szerettem volna tölteni, de lehet, ezt felülírja az új ügynökségem jó munkája.
- Pár éve említetted, hogy mindenhova hívnak, csak éppen Magyarországról keresnek feltűnően kevésszer… Ezt most is így érzed?
- Voltak szép és nagy szerepeim a budapesti Operában is, de éppen minap kaptam meg a szerepajánlataikat a 2017/2018-as évadra, benne egy francia opera női főszerepével, ami nem is az én hangom, mert az egy koloratúrszoprán-szerep. Úgy érzem, még mindig nem tartunk ott, hogy én is megmondhassam, mit szeretnék…
- Székesfehérvárra viszont szerencsére mindig szívesen jársz és ezt nem is rejted véka alá. A héten összefutottam az előadásban közreműködő kórusok pár tagjával, s lelkesen mesélték, mekkora várakozás van bennük, hogy közös előadásban lesztek. Konkrétan az hangzott el, hogy „Imádjuk Boross Csillát!”
- Jaj, de aranyosak...Jó nehéz műsort állítottunk össze pedig Ádámmal (Medveczky Ádám karmester – a szerk.), a kiadotthoz képest Liu áriáját nem is fogom énekelni, hiszen az túlságosan lírai az én hangomhoz. Abban a darabban én inkább Turandot vagyok… De Carmen (Bizet és nem Berlioz művében, ahogy a webes felületeken szinte mindenhol szerepel – a szerk.), Magdaléna, Angelica mind nagyon kedves számomra, mindegyik másért. Valamennyi nőalak életében van valami veszteség, hiábavaló várakozás.
- Holnap este van a római premiered. Ilyenkor mit csinálsz aznap?
- Miután megint éjszaka volt próbám, valószínűleg délig muszáj lesz pihennem. Utána megpróbálok enni valamit, elkezdek készülni, beéneklek. Utána átmegyek a színházba, smink, öltözés, ilyesmik. Régebben volt, hogy ilyenkor már szinte azonos voltam a szereppel, de egy ideje már nem kell ilyen hosszú átlényegülés. Mikor kiállok a színpadra, már jön magától. És az ember vesz egy nagy levegőt.
(Boross Csilla a Nabuccoban. Az előadásképet a római opera bocsájtotta rendelkezésre.)
