„Nem vagyok én autóellenes”
Egy csésze kávé – Zsihovszky Gáborral, a Magyar Kerékpáros Klub fehérvári szervezetének titkárával
Zsihovszky Gabit gyakorlatilag minden helyi kerékpáros eseményen ott látni. A magasságáról és nem éppen dús hajáról rögtön felismerhető fiatalember ha kell, tárgyalópartner akkor, mikor az dől el, milyen kerékpáros fejlesztések szülessenek a városban. Ha pedig az kell, beáll bringás burkolati jelet festeni, vagy éppen az aktuális Critical Mass-rendezvényen vigyáz a demonstráló biciklisek testi épségére. Délután 6-ig jó néhány kilométer van már a lábában, szóval elkél a presszókávé.
- Te hogy tanultál meg biciklizni?
- Úgy, hogy apu fogta hátul a kerékpáromba szerelt segítő botot, aztán nem szólt, hogy elengedi. Gyakorlatilag nem volt időm megijedni, egyszerűen elkezdtem magamtól menni.
- Többféle témában felemelted már a hangod, ha kerékpárról van szó. Most éppen mi a nálad aktuális?
- Mindig vannak pengeváltások, hogy hogyan viselkednek a bringások, én is hallom, látom a panaszokat. El is határoztuk a helyi szervezetben, hogy elkezdjük a városi kerékpározók oktatását. Ezt mi is csak akkreditált túravezetőként tehetjük meg, így miután ez megvan, úgynevezett bebringázásokat tartanánk az érdeklődőknek. Az első, kísérleti jelleggel szeptember 22-én csütörtökön délután lesz- azokkal, akik csatlakoznak, végigmegyünk kerékpárral a Várkörúton. Nagyon szeretnénk megvalósítani az Együtt közlekedünk kampányt – de ehhez elsőként azt kell elérni, hogy maguk a bringások legyenek szabálykövetőek.
- Ezek szerint nem azok?
- Nézd, mi azt látjuk például minden lámpaszámlálós akciónknál, hogy a kerékpárosok 30 százaléka nem használ sem első, sem hátsó lámpát, ebben például nem javul a tendencia. Nekem különösen fájó, hogy sokszor látok sötétben karikázni lámpa nélkül szülőket, hátul kisgyerekkel. Sajnos azt látjuk, az idősek a talán legkevésbé szabálykövetőek. Bácsik indulnak neki lámpa nélkül, keresztben az úton. Ezért például szeretnénk megkeresni a nyugdíjasklubokat és felajánlani a segítségünket oktatás formájában.
- Miért szabálytalankodnak a kerékpárosok? Hiszen a szabályrendszer elvileg le van fektetve.
- Igen, viszont a városok közlekedési koncepciója Magyarországon alapvetően mindenhol az autósokra van optimalizálva. Félreértés ne legyen: nem vagyok én autóellenes, néha igenis szükség van a kocsira. Nekem például eddig nem volt jogosítványom, most fogom megszerezni, de azt nem tudom elképzelni, hogy életvitelszerűen átüljek a kerékpárról az autóba...
- Mi az, amiben viszont fejlődést láttok?
- 2007 óta veszek részt a szervezésben, szerintem a fejlődést akár abban is mérhetjük, hogy míg kizárólag Critical Mass-szervezet voltunk, le sem akartak velünk ülni az egyeztetéseknél. Szerintem valami radikális forradalmi arcoknak kezeltek minket, de ez mára változott: most a döntéshozók már minket is bevesznek a közlekedéssel kapcsolatos kérdéseknél. Persze megvan még, hogy sokszor, sulykolásszerűen kell elmondanunk, mit szeretnénk. De lehet, hogy ha többször mondjuk, tényleg megértik. Az például büszkeség, hogy Magyarországon harmadikként Székesfehérváron lett körforgalmi középjelzés kerékpárosoknak.
- Van adat, hogy hányan kerekeznek a városban?
-Pontosan nem lehet tudni. Elvileg a parkolóhelyek létesítésénél szoktak csinálni ilyen kutatást, de az sem pontos. Inkább azt lehetne mérni, hányan bringáznának. Ha biztonságosabban tehetnék, biztos vagyok benne, hogy többen is tennék. Mi azt szeretnénk elérni, hogy a családok, anyukák, apukák, nagyszülők, gyerekek biztonságosan eljuthassanak a város egyik végéből a másikba, kerékpárral.
- Van egy kisfiad, hogy megy neki a bicajozás?
- Dávid négyéves. Még alig tudott totyogni is, mikor meglátott egy futóbiciklit. Felült rá és már ment is.
- Hogy képzeled el a fehérvári városi közlekedést, mondjuk 2020-ban?
- Jó lenne, ha minden egyes szereplő fejében kialakulna addigra a közlekedési kultúra. És persze még jobb, ha az emberek egy tényleg élhető városban élhetnének. Hogy minden közlekedési mód harmóniába kerüljön egymással.
- Ez nem utópisztikus egy kicsit?
- Szerintem nem. A CM-es hőskornál már most is sokkal élhetőbb ilyen szempontból a város.
(A fotót Komáromi Thomas készítette.)
