Futott már hatnapos ultraversenyen és a Balaton körül, hét éve szervez országjáró jótékonysági futásokat, ahol a nevezők rászorulóknak, beteg gyerekeknek, súlyos állapotú felnőtteken segíthetnek, felajánlva futókilométereiket. Nevezték már ufónak, futóbolondnak, a legnagyobb hősnek a világon. Közben ő szerényen letrappol a Vörösmarty Mihály Könyvtár igazgatósági lépcsőjén és nyújtja a kezét: Szia, Lajkó Csaba vagyok.
A futóberkekben csak Pecsenyének hívott Csabára egy kolléganője hívta fel a figyelmemet. Megkeresése eredetileg arról szólt, figyeljen már fel a világ (vagy legalábbis annak egy szűkebb, de fontos szelete, nevezetesen Székesfehérvár) a valóban sokoldalú könyvtári dolgozókra! Van köztük sokszoros díjnyertes alkotó, a saját területén nem kevésbé elismert versenytáncos (róluk a későbbiekben, további cikkekben még lesz szó!), s van „a Lajkó Csaba”, akiről első körben két dolgot közöltek: hogy fut és hogy folyton jótékonykodik.
Nagyon nehéz elhinni, hogy ez a jóvágású, kisportolt ötvenes férfi 100 kilós is volt valamikor! Pedig Csaba őszintén bevallja, hogy futómúltját gyakorlatilag a hiúságának köszönheti: mikor a katonaságtól leszerelve megkezdte tulajdonképpeni felnőtt életét és családot alapított, majd a munka és a magánélet között egyensúlyozva beleállt a hétköznapokba, a korábbi aktív, mozgásgazdag életvitelnek (sporttagozatos gimnáziumi osztályban érettségizett, de az atletizálást utána abbahagyta, helyette könyvtár szakon tanult tovább, most pedig informatikusként dolgozik a megyei könyvtár valamennyi intézményében) nagyjából lőttek is. És a kilók elkezdtek rakódni.
- Tényleg elég hiú ember vagyok szóval mikor a tükörbe néztem, a látvány nagyon nem tetszett. A másik motiváció egy koleszterin-vizsgálat eredménye volt – mindez együtt már alapos ok volt arra, hogy drasztikusan változtassak az életmódomon. Az orvos koleszterincsökkentőket javasolt, én viszont kértem egy fél év haladékot.
Csaba egy Schobert Norbert-féle testedző videókazettára kezdett el mozogni, ahogy mondja, a negyedik emeleten ugrálni és a táplálkozásán is változtatott. A módszer bejött: egy év alatt 100-ról 64 kilóra csökkentette súlyát, viszont így meg már túl gebének találta magát. A testépítéssel izmot szerzett magára, viszont kellett valami, amivel kiegészítésként az állóképességét is fokozhatja. Így kezdett el futni 2005-ben. Azóta mondhatni többszörösen körbefutotta keresztül-kasul az országot, számtalan futóeseményen vett részt és szerzett elismerést (24 órás futások kétszeres korcsoportos bajnoka, szupermaratonok és ultraversenyek rendszeres dobogósa, egy sor nemzetközi verseny szereplője, egyéni országos csúcsok tartója és egyes kategóriákban a világranglistán is jegyzik). Az egyéni teljesítmények mellé szinte észrevétlenül, belső indíttatásból zárkózott fel az a rászorulók támogatása: az általa létrehozott Jotufuti weboldalon bárki csatlakozhat a szerveződő akciókhoz. Az itteni közösség mottója egyszerű és minden kételyt eloszlató: „Futunk, hogy segíthessünk. - Mert a láb mindig kéznél van.”
Csaba azt mondja, senkire sem erőltetné rá a futást, az emberek maguktól csatlakoznak, a sport és a segítség vágyával. A fehérváriak Pecsenyéje manapság heti két pihenőnappal edz, legtöbbször munkája végeztével vág neki Kisfaludnak, Pákozdnak, hétvégéken a Velencei-tónak, a Balatonnak. Székesfehérváron is fut, hiszen a város gyakorlatilag körbefutható.
- A versenyeimet ma évi egy-kettőre redukáltam, van két tanítványom, nekem ez elég. Amit az én szintemen el lehet érni, elértem – fogalmazza meg frappánsan. Szabadidejét így a jótékonysági események szervezésére tudja fordítani. Legközelebb június 28.- július 3. között a Székesfehérvár -Kaposvár közötti Jótékonysági Hendikep Futóversenyre, amelyet több egyesület és szervezet, de elsősorban a súlyos betegségben szenvedők testi-lelki ápolását végző Fehér Liliom Hospice Alapítvány támogatására szerveznek. (Bővebb információ: https://jotifuti.hu/ )
Csaba május 26-án 17-18 óra között a fehérvári Mobek Stúdió vendégeként mesél ultrafutó élményeiről. A nyílt programon bárki felteheti neki kérdéseit akár futásról, akár a futáson keresztüli segítségnyújtásról. És persze arról is, hogyan kezdjen el mozogni az ember százkilósan.