Számok és papírok OFF, cukorvirág ON
Az idei esküvőkiállításon a Hotel Magyar Királyban hosszú órákon át kitartóan, mosolyogva állt a standján és fáradhatatlanul válaszolt az érdeklődőknek egy magas, szőke nő. A TortaPalota ötletgazdája, Szabari Éva előtt pedig légies, csipkefinomságú, csábítóan valódinak tűnő virágok pompáztak az emeletes tortákon. Rózsák, liliomok, egész csokrok. Miből van? Valami papír? Netán textil? Nem, cukor. Micsoda? Ez cukor? Bizony, itt minden cukorból van. Vigyázat, éhesen ne olvassunk tovább!
Mielőtt eljött velem beszélgetni, még gyorsan betette a linzertésztát a hűtőszekrénybe, állni kicsit. Szakmai „ártalom”, nála valahogy minden a munka körül forog. Persze, van a család is, két gyerkőc, nagy és még nagyobb, de beszéljünk inkább a munkáról. Éva a jelenre és a munkára szeretne koncentrálni, a múlt nem annyira izgatja, így én is csak röviden említem meg, mert fontos a kitartását és a kreativitását illetően: a számok és papírmunka világából érkezett az édességek birodalmába. A konyhában mindig jól eligazodott, gyerekként, tiniként anyukája mellett ő sütötte meg a családi ebédekhez a süteményeket. Mondogatták is a rokonok az ügyes kislánynak, Évike, neked ezzel kéne foglalkoznod felnőttként is.
Ennek ellenére sokkal prózaibb szakmát tanult, majd művelt évekig, de mindig szeretett a maga lábán állni, több dologban kipróbálni magát. Ha valami nem vált be, kitalált egy újat, és csinálta lelkesen azt. De bármibe is fogott, mindenben a megszokottól eltérőt, a különlegest kereste és valósította meg. A sütögetésből akkor válhatott komolyabban foglalkozás, mikor pár éve felhagyott az éppen akkori vállalkozásával és elkezdett egy barátnőjének mesélni arról, valójában mindig is desszertekkel szeretett volna foglalkozni.
- Szerencsésen alakult, mert ő éppen akkor találkozott szembe a munkaügyi központnál egy induló, ráadásul támogatott cukrásztanfolyammal, ahova sikerült is bejutnom. Elvégeztem, s onnantól úgy éreztem, mintha futószalagra került volna az életem: a dolgok történtek egymás után, akadálytalanul. Nagy köszönettel tartozom Pass Szilviának, az Aranyalma Cukrászda vezetőjének, aki a mesterem volt, sokat tanultam tőle. Aztán elindult a saját szakmai életem is. Egyre többen megismertek, lett egy honlapom, érkeztek a felkérések, magazinokba és szakmai felületekre kértek tőlem desszerteket fotózni. Manapság pedig a legtöbbször esküvőkre kérnek tőlem tortákat.
Éva nem nyitogat szakácskönyveket, nem túr fel receptgyűjteményeket, spontán dolgozik.
- Képtelen lennék receptúrából csinálni. Jó, néha kihagyok dolgokat, vagy megvariálom a hozzávalókat és elrontom az egészet, viszont máskor nagyon jó dolgok születnek meg. Én így szeretek alkotni. Megyek, figyelek, jegyzetelek. Akárhol járok, megnézem a falakat, a díszeket, az érdekes részleteket. Néha még a mennyezeti stukkókat is lefotózom, annyira szép kacskaringói vannak, a mintáit felhasználom a tortákon. Minden inspirál.
A cukrászat irtó pepecselős munka, mondja Éva. De hogy valójában mennyire, azt csak akkor értem meg, mikor elejti: egy egyszerű kis cukorvirág úgy 3-4 óra kemény meló. Mert annak tényleg olyannak kell lennie, mint ha életre akarna kelni. Nagyon szeret ecsettel babrálni, kifesteni a tortáit. Hol térképet, hol népmesei motívumokat visz fel rájuk, ha viszont saját magának csinálna édességet, az a lehető legvisszafogottabb és egyszerűbb lenne, semmi felesleges díszítés, pár egyszerű pasztellszín. Ha csinálna, mondom, mert Éva édes élete nagyjából olyan, mint a szólásbeli suszter cipőtlensége: nem igazán jut hozzá egy saját tortaremekhez. Ettől azért még persze édesszájú: legyen szó maracujás, ibolyás, netán birsalmás cupcake-ről, vagy egy különleges sajttortáról, tejszínes-habos-babos, mákos, gyömölcsös szeletről, krémes finomságokról, vagy éppen a karácsonyra saját kezűleg megsütött és szerencsére szuperül sikerült bejgliről, Éva megfogalmazása szerint ő, ha ilyesmiket lát, azonnal olyanná válik, mint a Minden egér szereti a sajtot mesesorozat főhőse. Elég csak megéreznie a cukor édes illatát... (Fotó: Éva egy szokatlan szemszögből – mikor ő fotózza a cukorcsodákat)
