A (majdnem) Nagy Fehérvári Csokifagyi Teszt
Úgy tűnik, a csokoládéfagylalt minden valamirevaló székesfehérvári gasztrománnak gyenge pontja. Igazi fagyifan nem nyal ám el bármit, az anyagnak minimum háziasnak és természetes alapanyagokból állónak kell lennie, bár e ponton akár verekedésbe is torkolló vitákra számíthatnánk, lévén elég kétséges mind a mai tejek, de még a vizek természetessége is – egyszóval majdnem nagyra sikerült helyi csokifagyi-tesztünkön félretettük a létező szakmai megfontolásokat és maradt a letisztult, alpári nyelvészeti-tapasztalati módszertan. Azaz, amelyik ízlett, azt dicsőítettük.
Tucatnyi fagylaltozó egységet is felsoroltak a lelkes helyi fagyiőrültek a nemrég az interneten feltett kérdésre: ők hol szeretnek csokifagyit enni Fehérváron? A tudományos alaposságot abszolút nélkülöző kísérlet előtt persze előre kellett bocsájtanunk, hogy éppígy lehetne Nagy Fehérvári Vaníliafagyi Teszt, de górcső alá vehetnénk a puncsokat, a karamelleket, vagy valamelyik bogyós gyümölcsből passzírozott „hideg nyalatot” is, de nem tettük. Mégpedig azért nem, mert a csokifagyi volt, van és lesz az origo és az eredet, a legtöbben úgyis azt választják a fagylaltozók szemérmetlenül széles ízkínálatából. Az előzetes felmérésben részt vevők zöme nagyjából 5-6 egység mellett kardoskodott, s bizonygatta Robin Hood-ként, hogy márpedig aki máshol képes csokifagyit venni, mint az ő nagy kedvencénél, az más galádságok elkövetésére is képes.
Hónunk alá csapva egy kiskamaszt, kinek ízlését talán nem torzította még el az előítéletesség, a megjelölt fagyizók egy részét jártuk körbe, mindenhol egy gombócnyi csokifagyit engedélyezve magunknak. Megmondva az őszintét: a csokifagyi teszter élete nem kismiska, akármilyen nagy is a nyári hőség, meg kellett feleznünk a felkeresni vágyott egységek számát, de négy-öt gombócnyi tömény csokifagyi után az ember így is legszívesebben a kardjába dőlne – ha nem félne attól, hogy akkor a keletkezett nyíláson át kidől belőle az a roppant mennyiségű csokoládéfagylalt.
Íme, némiképp megnyirbált tesztelésünk részletei:
1. Bessey: 8,5/10
Többen eskü alatt állították, hogy aki igaz fehérvári, az csakis a Sziget utca egyik tízemeletesének nem túl szembetűnő aljában működő kis családi fagyizóban nyalakszik. Egyikünk sima, másikunk diabetikus (tejmentes) csokifagyit próbált. Bár a krémesség és az érezhetően szívvel készült termék előnyt élvezhetett, ítéletünk egyértelműen egybevágóan erős közepesre alakult. Ez az adott pontokban amúgy nem nyilvánult meg, az elérhető tíz pontból az azért adtunk jócskán.
2. Liszt Ferenc utca, kapualj: 9/10
Bár a helyszín nem predesztinálná, hogy a kissé sötét, alkóvszerű, futószalagra hajazó kiszolgálással dolgozó egységben kifejezetten jó terméket kapunk, mégis így van. Ráadásul ez a kisemberek egyik kedvenc üldögélőhelye, hiszen a tulajok gondoltak arra is, hogy a gyerekek fagyizás közben például szívesen hintáznak egy saját méretükre illő hintaágyban. Akárhogyan is, az itt kóstolt ét- és tejcsokik igazán jó választásnak bizonyultak, el is nyerték a T. Zsűri elismerését, viszonylag magas pontszám formájában.
3. Krém fagyizó: 9/10
A strandkörnyék legkurrensebb fagyizójában mindig van némi sorban állás, erősek gyümölcsfagylaltban. (Álljon itt egy szerzői szolgálati közlemény: vissza lehetne esetleg kérni a mostanában állandóan hiányzó Lemon Pie ízű fagyit? Nagyon köszi.) Az itt kapható csokifagyik igazán kellemesek, szerethetőek, különösebb markánsságot nem hordoznak ugyan, de a megszokott színvonalat megbízhatóan hozzák. Ahogy a pultos kisasszonyok is a kedves mosolyt, szintén jó pont.
4. Damniczki (Távirda utca): 9,5/10
Damniczki Balázsék két egységgel is képviseltetik magukat a városban – ezekből a legtöbbeknek könnyebben elérhető belvárosi egységben szálltunk alá a csokifagylaltok sötét bugyrába...De Damniczkiéknál nincs képzavar, van viszont nagyon finom, a nyelvet apró csokiszilánkokkal-töredékekkel megdolgozó, a szájban hosszan megmaradó csokiízű finomság. Ebből már legjobb szándékunk ellenére sem tudnánk másfél gombócnyit sem megenni (tekintettel a válogatott alapanyag-beltartalomra). Itt kezdődik a pozitív töménység, ami után az ember már csak vízszintesbe kívánkozna, de azt nagyon.
5. Jolán fagyizó: 10/10
Annak ellenére, hogy a maroshegyiek kedvenc nyalakodóhelye viszonylag barátságtalan nyári nyitvatartási időt alkalmaz (a hét első felében odazarándoklókat ledorongoló Zárva tábla várja), a garázsból kialakított fagyizó pedig úgy tele van tilalomfákkal (fotózni pl. kifejezetten tilos, különben azonnal lezárják a fagyis pultot), hogy az ember kénytelen szépen, zárt szájjal, tisztességesen enni, mint a jobb lányregényekben. De a csokifagyijuk (mármint az egy megkóstolt a legalább féltucat csokiból) minden járulékos kellemetlenséget elfeledtet: igazi ízbomba, ami közben valójában csak elégedett, artikulátlan hümmögést képes az ember hallatni.
Utóirat: Tesztünk szabadon folytatható. Javasoljuk, hogy miután mellékhatásokra nincs kilátás, a kedves olvasó haladéktalanul keresse fel legközelebbi csokifagyizóját!
