Cukiságok városa
2017 nyarára azon kapja magát a fehérvári polgár, hogy ebben a városban bizony igen nehézkessé vált az édességmentes életmód betartása. A történelmi belvárost mostanra ugyanis elárasztották a cukrászdák. A Fő utcán e nyáron kilenc helyen kapható fagylalt – a Plaza felé haladva, a Liszt Ferenc utcában még további három helyet találunk, így alig kétszáz méteren egy tucatnyira növelve a hideg nyalatok lelőhelyét - , megszaporodtak a kiülős teraszok (egyes helyeken már a közlekedés, haladás rovására is), ennek köszönhetően megélénkült a szabadtéri társasági élet. És ugyan mi tesz élővé egy városközpontot, ha nem éppen ez?
Miközben a tavasszal megszűnt Viniczai helyett szépen csendben a még ízlelgetett nevű Lionel lett, a Hotel Magyar Királlyal szemben immár második egységét nyitotta meg a Végh József cukrászhagyományai által fémjelzett Krém. A Belvárosi Krém már nem pusztán fagylaltozó, a kialakítás szándékoltan négy évszakos, az emeletes építészeti megoldás, a maga budoáros, kicsit noir-ra hangolt zugaival a legforróbb nyárban is elénk vetíti a hideg téli esték szívet melengető jelenetét: anya, apa, gyerekek, amint átfagyott kezeiket egy csésze forró csokoládén olvasztgatják. Már csak egy kicsit kopott zenegép és a hatalmas üvegportálon át szemlélt zuhogó hó hiányzik…
A Belvárosi Krém berendezésében amúgy találunk még érdekességet: a nagy méretű, fekete- fehér városfotót. Hatásos. Ha lehet hinni a sarkában feltüntetett évszámnak, az 1972-es fehérvári belvárost, a mai fekvő katona környéki Kossuth utcát mutatja, annak akkori teraszos-kiülős bájával. Egy fiatalember kíváncsi-mélán éppen a fotós kamerájába néz, körülötte a többiek kávéjukat iszogatják, s nőkkel cseverésznek. Belegondolva, ha ezek az akkori fiatalemberek ma még élnek, legkevesebb nyolcvanévesek lehetnek…
Jó vonal, hogy Fehérvár belvárosában hasonló hangulatos helyek legyenek, s ne csak a nyári turistaszezonban. A fagylaltárusítás ugyanis még nem minden – ettől függetlenül is kevés olyan egység működik a szűkebben vett történelmi belvárosban, amelynek igazán lenne arculata. Vagy azért, mert a mirelite pogácsától az obligát limonádéig sokféle termékkel foglalkoznak, vagy mert a folyton változó személyzet arctalansága nem engedi hosszasabban megtapadni az oda betérőt. Nem akarjuk túlontúl hozsannázni a Belvárosi Krém cukrászdát, hiszen kínálata minőségi és kiegyensúlyozott volt eddig is, de ha utóbbi területen is ráerősítenek, ha a két Krém egység pultjaiba tett, híresen szép bombázó ifjú hölgyektől megkapja a vendég a valódi vendégszeretet és kedvességet, akkor semmi akadálya, hogy a sütőtöksárga és kakaóbarna színekben pompázó új Fő utcai cuki vezesse is a helyi élbolyt.
