Előre a múltba!
A Vissza a jövőbe filmekből kölcsönzött, de most kissé átalakított cím akár a Fejér Megyei Levéltár még bő egy hétig látható kiállításáé is lehetne...A Múzeumok Éjszakáján ugyanis a Kossuth utcai intézményben egynapos tárlatot nyitottak a retró jegyében a földszinti termekben, de az az egy nap nem bizonyult elégnek, a látogatók követelték a meghosszabbítást. Aztán a meghosszabbítás meghosszabbítását is. Így a levéltár munkatársai úgy döntöttek, július 27-ig még nyitva tartják az egyébként sokak nosztalgikus szívét megdobogtató kiállítást. Ki gondolta volna, hogy ennyire vonzanak minket a 70-es, 80-as évek?
Jajmintás, 100 százalékos műszálból nagyiparilag gyártott otthonkák, dzsörzépulóverek, rikító színű műbőr kistáska, rettenetes, nagy mintás műselyem ruha és társai. Ilyenekhez bújtak reggelente óvodások százai az anyukájuk nyakánál (s töltődtek fel aztán ők maguk is a műszálrengetegből), mikor az óvodában a legeslegutolsó puszit kunyorálták el, hogy minél később kelljen bemenni a csoportszobába. Ahol egyébként már vártak a gyerekekre a kor jellegzetes kisautói és fura kinézetű babái – akkoriban mindenki ilyesmikkel játszott, meg állásban nyíló, fekvésben lecsukódó szemű, verekedésre is alkalmas keménységű mackókkal. Néhány év múlva – szintén a műszál jegyében – ezek a gyerekek már sötétkék, piros paszpóllal szegett iskolaköpenybe bújtak, lehetőleg hátul gombolósba. Reggel dobozos csokis tejet ittak, a helyi tejipar kínálatából, este pedig macimézes kenyeret és zacskós tejet fogyasztottak, míg a szülők az aktuális csehszlovák kórházi sorozat rém izgalmas epizódját bámulták a fekete-fehér, nagy gombos televízió készüléken.
A mai negyveneseknek–hatvanasoknak gyerek- és ifjúkorát jelentő évtizedek iránti nosztalgia időről-időre felüti fejét, de nagyjából halhatatlan. A levéltárak anyagában persze számos fontos, idevágó dokumentumot találni, de miért ne lehetne magát a korabeli tárgykultúrát is a közönség elé tárni? Az épületben szakvezetéssel körbe járhatjuk és megszemlélhetjük szüleink és nagyszüleink jellegzetes lakásbelsőit, bútorait, használati tárgyait, ruhadarabjait, játékait, sőt, az általuk akkoriban fogyasztott élelmiszerek és élvezeti cikkek mikrovilágába is bepillantást nyerhetünk. Megjelennek itt a különböző legendás honi szocialista és a tiltott, azaz hanyatló nyugat jellegzetes termékei: a földimogyorós macicsokoládé, a borzalmas ízű Mese-sajt, az ábécét tanítgató csomagolású szeletes édességek, a Leo-jégkrém, vagy a szépségápolás területéről a 80-as években minden valamirevaló lányszobában, a gőzölt kőrisfa szekrénysor tetejét ott sorakozó, kiürült Impulse dezodorok flakonjai.
De a szülői generáció munkájába is betekinthetünk, az első helyiségben, mindjárt a levéltár aulája mellett ugyanis az egykor szép napokat megélt magyar légi közlekedés hétköznapjaiból szerepeltetnek jellegzetes tárgyakat. A magánszemélyek által rendelkezésre bocsájtott kiállítási anyagból ugyan kis szeletet hasít le a Malév-bőröndökből, kapitányi fejfedőkből, légikisasszonyos holmikból álló minikollekció, de legalább van, egyfajta mementójául ennek az államilag gyakorlatilag kiherélt gazdasági ágazatnak.
Aki nem elégszik meg a puszta fotószemléléssel, tárgynézegetéssel, annak ajánlható a kutatóteremben elhelyezett egykori őrsi – és rajnaplók buzgó lapozgatása, vagy még inkább az asztalokon álló ős-számítógépeket játszható tévéfoci. A monokróm monitoron ide-oda pattogó pötty láttán valószínűleg nem fogjuk a sutba vágni a mai okos szerkentyűket, de azt csalhatatlanul megérezhetjük: olyan generáció leszármazottai vagyunk, akiknek a számítógépes játékokat is köszönhetjük…
( Nyitva munkanapokon, hétfőtől csütörtökig 8.00 és 15.00 óra, pénteken 8.00 és 12.00 óra között.)
Képek és videók
