Modern belső terek, üvegfalak, süllyesztett látogatóközpont – így fog kinézni a beépítés után a Lakatos utca 7. szám alatti, az ott álló épület lebontása és a régészeti feltárás után jelenleg üresen álló telek, amelyet nemrégiben a Püspökség vásárolt meg, hogy ott raktárakat építtessen. A lábunk alatt lévő történelemről - a város építőanyagainak elemzésével - nemrég Bartos György művészettörténész beszélt a Tolnai utcai könyvtár hallgatóságának.
Mire épült Székesfehérvár? Jó, tudjuk, alapvetően egy mocsárra, amit felöltöttek. A történelmi belvárosban jelenleg több helyen is folyik régészeti feltárás, illetve a Lakatos utcai éppen idén tavasszal fejeződött be, érdekes tapasztalatokat hozva a szakemberek számára. A Lakatos utca 7. utolsó foghíjtelkén évekig szomorú dzsumbuj uralkodott, a még meglévő, romos épületrészek bontása a tulajdonos Püspökség számára nem is lehetett kérdés. Az egyházi szervezet korábban telekszomszéd volt a szóban forgó ingatlannal, ráadásul gyűjteményeik értékes darabjainak tárolásához igencsak szükségük van újabb raktározó helyekre. A Lakatos utcai telekre tervezett új épülettel ezt megoldhatnák. Az ehhez beadott pályázatban egy látogatóközpont létrehozására is ígéretet tett a tulajdonos, ennek tervei elkészültek: e szerint a merőleges Várfal park és a Prohászka-emlékmű mellett a közeljövőben egy modern, letisztult, tömbszerű épület uralja majd az utcafrontot.
Bartos György könyvtári előadásában persze ennél sokkal több érdekes adalékkal szolgált a város építészetét illetően. A szakember régi dokumentumokkal és térképekkel mutatta be az érdeklődőknek, hogyan alakult e telek korábbi jogállása. A szakembereket máig foglalkoztató, izgalmas kérdés, hogy vajon a korábbi prépostsági telek közelében volt-e az egykori királyi koronázó bazilika kápolnasora, vagy netán magának a bazilikának az egyik mellékhajója foglalhatta el ezt a területet? A nemrég befejeződött régészeti feltárás során mindenesetre gazdag kőfaragvány leletre, számos egyedi épületszobrászati elemre bukkantak. Százötvennél is több olyan kőfaragvány került elő, amelyek nagy valószínűséggel a prépostság és a királyi bazilika bontásából származnak. Miután Fehérváron a különböző évszázadokban az építőanyag mindig nagy értéknek számított, a kőfaragványok között van, amelyet bizonyítottan sokadszorra építettek be különböző fehérvári épületekbe.
Érdekes végigkövetni, hogyan alakult az itteni telkek rendezése. A Püspöki Palotát az 1780-as években például még nem a mostani, a Fő utcára széles formájában akarták megépíteni, hanem hátra, a jelenlegi palotakert felé, ám az egyháznak nem sikerült megfelelő méretű telket szereznie az építkezéshez a várostól. Végül az 1790-es években egy telekcserével sikerült szert tenni arra a telekre, amelyre megépülhetett a ma is álló Püspöki Palota.
A 19. században a Lakatos utca a térképek tanúsága szerint olyan keskeny volt, mint a mai „rózsás ház” melletti szűkös kis átjáró. Az utcát csak 1926-ban szélesítik ki, egy merőlegesen álló ház lebontását követően. A maradék épületekhez az évtizedek során többször hozzáépítettek, bontottak. A 2014-es feltáráskor olyan 12. századi, román kori faragványok is előbukkantak, amilyennel a szakemberek korábban Fehérváron még nem találkoztak. A felső palotakert felől pedig olyan régi, vastag egykori városfalakat találtak a régészek, amelyek kváderköves rétegei több száz év építési nyomatait tárták fel. 2017-ben vendégrégész bevonásával ástak itt a Szent István Király Múzeum szakértői. A földdel feltöltött bástyafal belsejében további értékes leletekre bukkantak, egy másik szelvényből igen szép 15. századi, Mátyás korabeli leletanyag került elő.
Hozzá kell tenni, hogy a feltárás a püspökségi raktárak építését időben hátráltatja, a beépítés máris késésben van. A megrendelő így – érthetően - eltekintett volna tőle, a szakemberek viszont ragaszkodtak az ásatás véghezviteléhez. Ám ha a Püspökség nem kezd bele a kivitelezésbe, talán még hosszú ideig nem fedi fel titkait a Lakatos utca 7., és nem kerül elő a gazdag, még a helyi szakmát is meglepő leletmennyiség.
Kocsis Noémi