Interjú az Igéző új premierjének szerzőjével
Kaliforna ezen a nyáron két estére Székesfehérvárra költözik: június 1-én és 3-én (mindkét napon 19 órás kezdettel) mutatják be a fehérvári Igézőben Tallér Edina: Kaliforniai álom című darabját, amely egyben a magyarországi ősbemutató. A szerző az előadások előtt és kapcsán beszélgetett a Teleélettel.
A fotót készítette: Hőgye Renka
- A Kaliforniai álom című darabodat az USA-ban mutattátok be, tavaly ősszel. Hogyhogy nem volt még magyar premier?
- A Kaliforniai álom két évvel ezelőtt a Negyvenkettedik széken ülő nő című drámakötetben jelent meg, annak harmadik darabja volt. A New York-i bemutatót tulajdonképpen a kötetnek köszönhetem, egy kint élő, színházcsinálással foglalkozó magyar lány talált rá. Ugyanez történt meg most Székesfehérváron: Nagy Judit rendező rám írt, hogy olvasta a drámakötetet, megtetszett neki, benne a Kaliforniai álom, szeretné megrendezni a darabot. Persze igent mondtam, én ilyenkor csak örülök, méghozzá nagyon.
- A műfaj szociobörleszk, ez nem gyakori. Hogyan mutatnád be, miről szól a szöveg?
- Ezt a műfajt mi találtuk ki - tulajdonképpen egy nagyon mai történet túltolva, harsány formában, vicceskedő tükrön keresztül. Egy multinacionális cég diszpécserirodájában játszódik, ahol mindenféle ember verődik össze munkát vállalni, leginkább kényszerűségből. Van itt ötvenes férfi, perifériára szorult színésznőcske, állástalan újságíró. Az állás lényege, hogy különböző színű lámpák felgyulladására vagy jósolniuk, vagy szexcsetelniük kell.
- Ezek a szerző, vagy ismerősei életéből vett, megtörtént események? Vagy azt mutatja be, hogy ilyen is lehet az ország?
- Én remélem, hogy semmi sem ilyen, amilyenre megírtam, de a figurák valóban olyanok, akikkel bárki a nézők közül találkozhatott már. Én imádtam őket írni, de egyikük sem élő személyről mintázott. Lehetnek te, én, a szomszéd, a szomszéd testvére. Olyan emberek mind, akik jobbá akarják tenni az életüket, de ez nem nagyon megy – ezért egy nagy nyereményben reménykednek. Egy nagy kaliforniai álomban. Ezekből lesznek a helyzetkomikum szituációk, sok nevetéssel, remélhetőleg.
- Szerzőként szoktál-e beleavatkozni az előadás létrejöttébe?
- Mivel 25 éve élek együtt a párommal és ő játszik és rendez is, szem előtt tartom a régi mondást, mi szerint „halott szerző a legjobb szerző”, ezért igyekszem a háttérben maradni, de szívesen felajánlom a segítségemet is, ha beavatnak. Ha nem, akkor is izgalommal várom. Nem vagyok szerelmes a mondataimba.
- Több regényed megjelent már, s több drámád. Hogyan „döntődik” el, hogy mikor mi lesz egy szövegből?
- Kéne súlyozni valóban, de az elmúlt másfél év inkább a drámai vonalra vitte a hangsúlyt, ráadásul előttünk áll még egy kész darabom, egy Dosztojevszkij-novella átiratának bemutatója, ez ősszel várható. És van olyan, hogy megkeres egy-egy társulat, hogy van ilyen és ilyen karakterük, írnék-e erre valamilyen szöveget – ilyenkor elindul az ötletelés bennem. De ezzel párhuzamosan dolgozom már második éve az új regényemen is.
- Hogy nézed meg az előadásokat? Szerzőként, vagy nézőként?
- El tudok vonatkoztatni, ha az előadás jó. Ez az elvonatkoztatás ritkán történik meg, úgyhogy a legtöbbször mégis úgy nézem, hogy itt, meg itt, meg itt kéne majd átírni.
(A fehérvári előadásokat – melyet 18 éven felülieknek ajánlunk - a Szabad Színház tagjai játsszák: Balogh Mihály, Szabó Miklós Bence, Szabó Miklós, Kövesi Tünde, Paulik Anna, Kovács Máté és a rendező Nagy Judit. A darab szerzője a vasárnapi előadáson részt vesz.)