Meglátogattam Kerényt
Azaz az avarok, ezúttal egy lenyűgöző tárlatban
Október végéig kifejezetten érdemes nem csak a könyvtár miatt a Bartók Béla térre fordulni: ha sikeresen átbucskázunk az átalakítás alatt álló, szétdúlt téren, igazi történelmi izgalmakra lelhetünk a Csók képtár emeleti traktusában.
Sejtelmes zene, tompa fények, a hatalmas tér centrumában pedig egy marcona tekintetű férfi, lovon, fegyverekkel. Szemgolyója az élethű ábrázolásnak köszönhetően gyanakodva csillog, tekintetét valahova a távolba, a múltba fúrja. Nehéz nem őt figyelni A kagán lovas című kiállításban, noha rengeteg érdekes információt ad az anyag. A Szent István Király Múzeum munkatársainak köszönhetően fegyverrekonstrukciók is bele kerültek, valamint áll itt egy jurta is, magyarázatot adva arra, milyen építményben laktak ezek a sok századdal korábban élt népek, Magyarország területén is.
A történet főhőse viszont tagadhatatlanul a Kerénynek elnevezett lovas, akinek nem tudnánk 2020-ban a szemébe nézni, ha nincs az M35-ös autópálya építkezés. Ennek következtében, vagy ha úgy tetszik, köszönhetően került elő ugyanis Derecske délnyugati határában egy avarkori temetőrészlet, s benne a 7. században élt harcos, akit a régészek a megtaláláskori névnapnak megfelelően neveztek el. A vizsgálatok szerint 30-35 éves lehetett halálakor, noha a realisztikus arcrekonstrukció, majd a felöltöztetett szobor alapján legalább tíz évvel idősebbnek vélnénk - a nomád életmód keménysége nyilvánvalóan megedzette, de hamar ki is zsigerelte az akkori embereket. Tőle 180 fokban elfordítva fektették a sírjába a lovát is, amelynek csontkoponyájára tették a lószerszám díszes vereteit, ezek ma titokzatosan csillognak az üveglappal fedett, a feltalálást imitáló sírban.
Kerény sírját egyébként a mellette talált lamellás szerkezetű páncél teszi kiemelkedő jelentőségűvé. Ez az első olyan avarkori vért ugyanis, amelyet megbolygatatlan állapotában és szinte teljesként találtak meg a szakemberek. Ezek a körülmények tették lehetővé, hogy még többet tudjunk meg a korszak vértezetéről és fegyverzetéről, így a régészek joggal gondolják a megtalált harcost a 7. századi, kislétszámú avar nehézlovassági sereg egyik tagjának. Kerény, mondhatni, egy elitalakulat egyik fontos személyisége volt.
De vissza a tárlathoz: egy folytonosan ismétlődő kisfilm is segít minket eligazítani a korszak temetkezési szokásaiban. A videó nyilván mai készítésű, mégis képet kaphatunk arról, milyen koporsót használtak, hogyan végezték el a végső szertartást az avarok. Különösen illő tudni ezt Fejér megyében, ahol szintén jelentős avarkori leletek kerültek elő, pl. Csákberény-Orondpusztánál, vagy Bodajk térségében. Hihetetlenül érdekes végig követni azt a folyamatot is, amely során egy megtalált koponyából végül hiperrealisztikus arcrekonstrukció lesz. Ezt a munkát a Filmefex Bt. munkatársai végezték el, visszaépítve a mimikai izmokat a koponyára. Ugyanis ez bármely, épségben megmaradt koponyával megtehető, s máris láthatjuk a hajdanvolt személyek arcát, vagy legalábbis valami nagyon hasonlót. Kerény arcába most a plasztilinnak és a kreativitásnak köszönhetően tekinthetünk.
Bepillantottam a felállított jurtába is: nemezből készült ruhadarabok, étkezéshez használt tárgyak, ékszerek, kisebb bútordarabok, fegyverek, állatbőrök vannak odabent. De a nézelődőt mégis a lován ülő (egyébként műgyantából megformált) férfi fogja meg, s elgondolkodunk: ha ezt a földet egykor ilyen emberek taposták, vajon mi mindent mesélhetnének 14. évszázaddal később, nekünk?
(A fotók a szerző felvételei)
Képek és videók
