Egy boldog borbély a Budairól
Jó napot, Rolikám! -Csókolom! Tiszteletem, Dezső bá! Ludvig Rolandra úgy köszönnek rá a Budai út 100. szám alatti üzlet előtt elhaladók, mintha mindannyiuknak rokona, fia, jó barátja lenne. Az aszfalton az üzlet előtt pedig legalább féltucat krétarajzolt szív, miszerint szeretlek apu. A borbély nyolcéves fiának üzenetei. Egy boldog borbélynak szólnak, akit ezek szerint szeretnek a környéken, ő pedig szereti, amit csinál. Íme, a szakállak, bajuszok, borotvák embere.
Nem, Ludvig Roland nem vagdosta kiskorában a lánytestvére Barbie-jainak copfját. Sokáig nem is gondolt a fodrász -és borbélymesterségre, ahova nyolc évvel ezelőtt jó nagy kanyart tett az eredeti karosszérialakatosi szakmája felől – de még az elmúlt évek vendéglátózása (amiben volt minden, a felszolgálótól az üzletvezetőig, sőt, a pizzasütőig) sem igazán rokonfoglalkozás. Ám a fodrászatba és borbélyüzletbe (amely egyébként feleséges szépségszalonja eredetileg, többféle szolgáltatással) most úgy illik az időközben a képzést is elvégzett, mosolygós, laza, kockás inges Roland, mintha egyenesen ide született volna. Aztán egy májusi napon a pizzasütödében dolgozó munkatársa készített egy sima fényképezőgéppel egy nagyon jó videót Roli ténykedéséről. Mikó Csaba néhány perces kisfilmje hatalmas visszhangot keltett a közösségi oldalon, azóta gyakorlatilag nincs gond a kuncsaftforgalommal. Köszönhető ez persze annak is, hogy mind többen fedezik fel a férfiasság szépségét abban, hogy dédapáik, nagyapáik nyomdokaiba lépve rendszeresen betérjenek egy hagyományos borbélyüzletbe, ahol arcmasszázzsal és minden egyéb földi jóval egybekötött szolgáltatáscsomagot kapnak a szakálligazítás és borotválás mellett. A századelő, sőt, az ötvenes évek hangulata is megelevenedik itt hamarosan, az üzletet ugyanis ilyen stílusú bútorokkal rendezik be, alakítják át, sőt, a régi borbélyüzletekben szokásos sörcsapoló alkalmatosság sem hiányzik majd.
A fodrászatba Róth Erik érkezik a haját igazíttatni. A stílusosan öltözött ifjú dandynek még Puszedli, a tulajdonosnő igazán trendire fazonírozott kis ebe is megörül. Erik meg annak, hogy a borbély finom illatú olasz kencékkel ápolja a hajat, a tűpontos borotvás igazítást követően.
- Jöttek-mentek itt a fodrászok, egy napon meguntam és azt mondtam, leszek én a fodrász – idézi fel a kezdeteket Roland, akivel még a rendszerváltásra is visszatekintünk egy picit: akkor ugyanis, az AIDS-veszélytől tartva a környező országok közül egyedüliként a magyar borbélyszakmát törték le, tiltották be. Ekkortól mindenki borotválkozott otthon, ahogy tudott. Számolhatatlan káromkodva, szentségelve a kukába hajított, véres szélű, karcos borotvapenge lehetett a szemtanúja e kétségbeejtő időknek s az összekaristolt férfiarcoknak. A tiltásból csak 4-5 éve lett megtűrt szakma a borbélyé: a borotválás ma is vizsgatárgy a fodrásziskolákban, üzletszerűen mégis kevesen űzik. Budapesten egyre-másra nyílnak ugyan a békebelinek berendezett borbélyüzletek, de vidéken meg kell kapaszkodnia, s valami újjal előrukkolni. Ezért választotta Roli az olasz ápoló termékcsaládot, amely a „fehérvári Sweeney Todd” jól sikerült bemutatkozó videóját saját honlapjára is feltette.
Ludvig Roland szeretné elérni, hogy a fehérvári urak is megszokják a távol-keleti országokban amúgy mindennapos tradíciót: a férfiak borbélyüzletbe mennek, masszíroztatnak, felhörpintenek egy csésze kávét (netán megigazíttatják a szemöldöküket), s indulhat számukra a nap, felfrissülve, egészen más hangulatban, mint amit az ember a rohanós hétköznapokban egyébként megszokott. Kuncsaftköre jelenleg inkább középkorúakból áll, de persze egyre több fiatal is felfigyel rá.
- Az én szakállam fazonja tíz éve ilyen, legfeljebb kicsit hol rövidebb, hol hosszabb, a feleségem ízlése szerint – mondja nevetve a borbély, akivel a helyi laktanya kiskatonái is meg fognak ismerkedni: ősztől ugyanis a hagyományos hajvágás mellé ide is igyekszik becsempészni a nemes borbélyhagyományokat.
